Tartalom: Eklézsia Étterem Könyvtár Köztér Büfé Jómadár Nem mind arany Fodrász Színház

Ferenciek tere

Eklézsia (Ugrás a lap tetejére)

Régiségkereskedés, könyvesbolt és sekrestye ötvözete. Itt mindent kapni. Talán túl sok mindent. A kínált anyagok, színek, szagok, formák kavalkádja zsibvásárt idéz. Fa, fém, papír, szövet…
Zöld, piros, lila…
Szidol, tömjén…
Kerek, gömbölyu, hosszúkás, ovális, vastag…
Mütyür, szentkép, naptár, plakát, könyv, Biblia, gyertyatartó, gyertya, kehely, kereszt.
Minden.
A Mester ostort ragadna? Nézzünk végig magunkon embereken.
Apa, anya, gyerek.
Bányász, orvos, traktoros…
Szorgalmas, lusta, okos, butuska, vidám, szomorú…
Sovány, kövér, pici, nagy…
Savanyú (illatú), dezodoros…
Fekete, sárga, fehér…
Csont, hús, vér…
Zsibvásár.
Egyházat alkotunk. Eklézsiát.

Étterem (Ugrás a lap tetejére)

Reménykedtem, hogy ki lesz akasztva a Kárpátia étterem ajtajába egy árlap, amirol, megtudhatom, hogy ihatok-e ilyen helyen egy kávét. Útközben a héven láttam egy boldog embert: egy fogyatékos fiúnak megengedte a kalauz, hogy állomásonként megnyomja az indítógombot. A kalauzon látszott, hogy örül a fiú örömének. Nagyon barátságosan és okosan beszélt vele, gyógypedagógusokat megszégyeníto módon nevelte. Még a metróaluljáróból a Ferenciek terére érve is rájuk gondoltam. Kétszer átsétáltam az étterem télre összerakott terasza elott. Fel-alá. De nem mertem bemenni. A nemes lelku, bohém lovag FRANCESCO békeidoben napjában többször is betért Assisi éttermeibe. Hosszú, masszív faasztalnál ücsörgött barátaival, kupából kortyolgatva a finom umbriai bort. Csínyekrol és széptevésekrol járatták a szót, vagy a Perugia ellen következo ütközetrol értekeztek. Hódítani akartak: lányokat és területeket. Dicsoségre vágytak. Pár év múlva Ferenc már csak alamizsnáért ment be régi törzshelyeire. Míg várta az adományt – félig lerágott csontokat, kenyérhéjat – szeme összevillant az új keletu aranyifjakkal. Tudta, bár van pénzük a mulatozásra, ok is csak koldusok. A szeretet koldusai, kik egymástól várják az alamizsnát. A Kárpátiában és környékén ma is ott vannak Ferenc utódai. Az aranyifjak és a koldusok. Akik kávéznak és akik a héven nyomják a gombot.

Könyvtár (Ugrás a lap tetejére)

Na, most ugrunk egy háztömböt! Eddigi Ferenciek terei körsétánk állomásai - a Könyvesbolt, az Eklézsia, a Kapualj és az Étterem - mind az egykori Ferenciek Bazára épületének helyiségei. Az Egyetemi Könyvtár a tér keleti sorának záró eleme. Nemrég befejezõdött felújításakor meleg sárgára festették, kicsit sötétebbre, mint a falusi templomokat szokás. A templomok általában halványsárgák, és a hajnali rorátékon csontig hatoló hideg van bennük. (Amire böjttõl elszokott testünknek szüksége vagyon!) A könyvtár is templom. A tudományok temploma, ahol jobbára olyan emberóriások szellem-lenyomatait tanulmányozhatjuk, akiknek többsége nem járt könyvtárba. Templomba se biztos. Mégis hajtotta õket valami belsõ hang, valami szenvedély, hogy megértsék a világot: az élõt és az élettelent, az állandót és a halandót. Keresgéltek. És a végén találtak valamit: kitartást, alázatot, szolgálatot, odaadást. De ez nincs benne az elméleteikben, tanulmányaikban, képleteikben. Csak a kereséseik. Ami nekünk bõven elég ahhoz, hogy tovább keresgéljünk. Mert az egyik könyvben azt olvashatjuk - ami biztos megvan a könyvtárban -, hogy találni fogunk valamit.

Közért (Ugrás a lap tetejére)

Végigjártuk a tér K-i felét. Most jöjjön a Nyugat! Ehhez át kellene kelnünk három zebrán, ami nem kockázatmentes feladat. A száguldozók köre itt kibovül az ifjú jurátusokkal, akik új nyugati kocsival járnak, no meg a nyugati egyház teológusaival, akik hivatalbók csak Istent félik, és nem a jelzolámpát. Tekintettel az elobbiekre, én visszafordulnék. (Ez nem olyan, mint az eke szarvára tett kéz!) Így újra rápillanthatunk eddigi állomásainkra, és hamar a tér ÉNY-i részéhez érünk. Itt található a Belváros legnagyobb Közértje. Óriási körzetu Közért. Mindegyik égtáj felé jókorát kellene gyalogolnunk, hogy egy liter tejet vehessünk.
Láttam egy dokumentumfilmet, melyben az egyik keleti nagyvárosunk és egy nyugati kisvárosunk ABC áruházát hasonlították össze. Felvillantottak egy-egy árucikket, melyikbol hányféle kapható itt és ott. Nagyságrendileg a következo eredmény született: kenyér egy féle keleten, öt féle nyugaton; tej: 1:3; bor: 6:20; cigaretta: 4:25 stb. A Krisztus-követoknek kötelességük gondolni, tenni, imádkozni az 1:1 arányért. Természetesen a mi közértünkben is a nyugati árak és arányok dominálnak. Egyszer egy hétgyermekes családapával tértem be ide, aki itt tudta beszerezni legolcsóbban a legtöbbféle müzli alapanyagot csemetéi reggelijéhez. Nyugat gazdagságában ugyanúgy tere van Krisztusnak, mint Kelet szegénységében. Az a fontos, hogy Napkeltettol Napnyugatig tiszta áldozatot tudjunk bemutatni!

Büfé (Ugrás a lap tetejére)

Következõ állomásunk a Ferenciek tere 2. és 3. szám között helyezkedik el, s mintegy bedugaszolja a Curia utcát. Nem tudom, hogy lehet telekkönyvezve...
A háromszor hat rofös építmény két részre van osztva. Mi még a kicsit is kettéosztjuk, légyen az üzlet, nyaraló vagy párt. Mindkét rész büféként üzemel, a bal féltekén keleti a jobb féltekén nyugati ételek kaphatók: falafel, sawarma - hot dog, hamburger. (Keletrõl és Nyugatról már szóltunk e hasábokon.) A házikót leginkább nyílásai jellemzik. Nyitott ház, ahova nem kell bemenni, mert mindent kiadnak: illatot, gõzt, ételt, italt. Hátrafelé meg a hulladékot. A két részt bévül is ajtó köti össze, melyen keresztül az árusok kisegítik egymást a pénzváltásban.
Ha jól emlékszem itt ettem életemben elõször hamburgert – 8 - 10 éve lehetett-, mely egyes konzervatív körök szerint megvetendo étek. (A téma fo szakértõje alapító fõszerkesztõnk.) Adatgyujtésképpen e pár szerény sorhoz ismét ráfanyalodtam erre a tiltott gyümölcsre. És láss csodát! A bódéból kiadott hamburger csak nevében hasonlított a mekkek és burgerek birodalmából ismert falatokhoz. Egy méretes puffancsba magyar hagymát, magyar káposztát és magyar fasírtot helyeztek, és ez az ízeggyüttes közelebb állt a debreceniéhez, vagy a véres hurkáéhoz, mint a hamburgeréhez. Be kellett látnom, hogy a hamburger egy magyar étel is lehet, ami nem rossz, nem túl drága, csak rendes neve nincs szegénynek. Nagyjából jól is laktam vele. Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott!

Jómadár (Ugrás a lap tetejére)

Így beszélt Ferenc a madarakhoz:
“Madártestvéreim, nagyon, de nagyon kell magasztalnotok és szeretnetek a ti Teremtõtöket, aki tollakat adott nektek a ruházkodásra, szárnyakat a repülésre és általában minden szükségessel ellátott benneteket.”
Több kép is él bennem arról, ahogy Szent Ferenc a madaraknak prédikál. Az egyik a most düledezõ Assisi bazilika freskóján (volt) látható. A másik Zeffirelli filmjébõl maradt bennem. De talán a leghitelesebb az, amit Budapest utcáin, terein lehet látni. Egy koldus, töménytelen mennyiségû neylonzacskóban különféle ételmaradékokat vonszol magával és szatyraiból eteti a galambokat. Beszél hozzájuk, ismeri õket.
A Ferenciek terén is sok madár él, fõleg galambok, de az aluljáró párkányának bokraiban kisebb énekesmadarak is szoktak fészkelni. És lakik még egy madár a téren. Egy jókora bagoly. Fiatalon még neonfényt sugárzott ki magából, hogy felfigyeljenek rá az emberek. Cégér bagoly: az antikváriumot reklámozta. Nem huhog, de fény nélkül mégis vészjósló, ahogy merõlegesen kiáll a házfalból. Némasága és sötétsége nem csak az antikvárium látogatóinak szól, azoknak is, akik soha nem térnek be oda. Nem csodálkoznék, ha egy szép napon így huhogna nekünk:
“Embertestvéreim, nagyon, de nagyon kell magasztalnotok és szeretnetek a ti Teremtõtöket, aki agyat adott nektek a gondolkodáshoz, és szemet az olvasáshoz és általában minden szükségessel ellátott benneteket.”

Nem mind arany (Ugrás a lap tetejére)

Feleségem (másé is), ha valamilyen nem várt helyen – konyhában, szobában, vagy éppen a hátán – ízeltlábút talál, sikítozni szokott. Azután udvariasan, de nyomatékosan megkér, hogy távolítsam el a gaz ragadozót, mely belépett az intim szférájába. Nekem ilyenkor épp valami fontos dolgom van, írok, olvasok vagy focimeccset nézek. Csak kelletlenül sietek a segítségére. Közben pedig csak annyit mondok: 18. cikkely. Az a ruházati bolthálózat, melynek egyik egysége a Ferenciek terén található, egy általam – feleségem kérésére persze – gyakran üldözött állat nevét viseli: a pókét. Ez a pók nem Vízi, nem Csoda, és nem is Keresztes. (Csak semmi klerikalizmus!) Hanem Arany. Jó, hogy ezt az állatkát választották védjegyükké, mert a pókhálóról asszociálhatunk az üzleti hálózatra és az üzletben kapható ruhanemu szövésére egyaránt. Kérdés, hogy mitol Arany ez a pók? Talán a boltban kapható ingek, pólók és sálak irtózatos árára kívántak utalni ezzel a nemesfémmel. Lehet, hogy rossz körökben forgok, de minden barátom kínai piacon, vagy diszkontban vásárol fehérnemut, mert a pók Arany, és az atlétatrikót kétezer forint felett mérik. De nekünk elég tudnunk Regulánkból a 18. cikkelyt: "Tiszteljenek minden élo és élettelen teremtményt, mert azok jelentést hordoznak a Fölséges Istenrol. Azon legyenek, hogy a velük való visszaélés kísértését elkerülve eljussanak az egyetemes testvériség ferences felfogására."

Fodrász (Ugrás a lap tetejére)

Férfitársaságban szóba került, ki mikor volt utoljára fodrásznál. Évek óta egyikünk sem. Van akit a felesége nyír, van akit a lánya. Engem a bérmaanyám, a kolléganõm és több ferences testvér is megszabadított már fölös fürtjeimtõl. Azért nem a fodrász, hogy meg legyünk nyírva. Ne megkopasztva. A hajunk fogyjon, ne a pénzünk.
A nõi fodrászat teljesen más. Dauer, csavarás, hajlakk, stb. Ott is van vágás, ami, ha nagyobb méreteket ölt, sokszor az újrakezdést, a megújulást (új szerelem, szülés) jelképezi. A hatvanas években a hosszú haj, és annak elvesztése szintén szimbolikus jelentõségû volt.
A Ferenc követõirõl elnevezett téren található nõi fodrászat berendezése is ezt a kort idézi, piros mûbõr székeivel, búráival és galériájával. Ahogy benéztem a kirakatüvegen, szinte láttam magam elõtt a kontyos, sikítozó, kezüket szájukba tevõ, extázisba esett lányokat. És hallom a zenét: Ne gondold, óh ne... Nagyon régen, volt olyan lány, aki nem gondolta. Fogta és levágatta a haját. Õt Klárának hívták, a borbélyt - ki elõtte maga is megnyiratkozott -, pedig Ferencnek.

Színház (Ugrás a lap tetejére)

A Ferenc követoirol elnevezett téren van egy Kamra.
Nem spájz, hanem Kamra. Egy kicsi helyiség, ami színházként üzemel. Nem tudom, hány alkalmazottja lehet, de Szent Ferenc minden feladatot elláthatna benne.
Lehetne ruhatáros; a püspök elé helyezte ruháit.
Lehetne büfés; böjti idoszakban lakomát rendezett éhségtol szenvedo testvéreinek.
Lehetne öltözteto; apja drága kelméit szétosztotta a szegényeknek.
Lehetne fovilágosító; tekintetét mindig a foszereplore irányította, míg o sötétben maradt.
Lehetne dramaturg; több regulát írt, megküzdve a mondatokkal és a rosszakarókkal.
Lehetne rendezo; példát adott az életével, és megrendezte a Greccio-i karácsonyt.
Lehetne színész; azonosult a szerepével, belebújt egy másik ember borébe.
A stigmatizációban eggyé vált Krisztussal.
Nézoként gyönyörködik-e bennünk?