Hotel Meridien, Budapest

 

A felújított épület

Tőry Emil és Pogány Móric 1913-ban készültek el az Adria Biztosító Társulat épületének terveivel, s az építkezés 1914-ben meg is kezdődött a Belvárosban. Azonban az első világháború kitörése miatt csak 1918-ban adták át az Adria-Palota néven ismertté vált épületet. Az impozáns előcsarnokkal, tágas hivatali helyiségekkel és az elegáns lépcsőkkel kialakított irodai részek fölött közel 300 négyzetméteres luxuslakások sorakoztak, a legfölső szinten műtermek kaptak helyet. Az épület történetében a két belső udvar részleges lefedése volt az első komolyabb átalakítás, amit aztán még több, jóval nagyobb beavatkozás követett. Ezek a második világháború végéig az írásos emlékek birtokában viszonylag jól nyomon követhetők; az 50-es évekbeli kényszerű tulajdonosváltástól a rendszerváltoztatásig azonban kevés adat állt rendelkezésére a jelenkori újjáépítőknek. S ez mindenki számára érthető, aki tudja, hogy kinek a tulajdonában volt az egykor Engelsről elnevezett téren álló ingatlan. Annak sem lehet nehéz dolga e rejtély megfejtésében, akinek módjában áll - ahogy most az Építőmester olvasóinak is - összehasonlítani egy eredeti alaprajzot a hetvenes évekbeli elrendezéssel. Az egykor tágas terekkel ékeskedő épületet cellásították, betömtek minden rést, minden talpalatnyi helyre falakat húztak, telerakták a helyiségeket súlyosabbnál súlyosabb dolgokkal. Például aktahegyekkel, telefonközponttal, páternoszterrel, s ki tudja még mivel - Bár annyiban felmenthetők az 1949-50-es átalakítás kiötlői, hogy semmiképpen sem maradhatott volna meg a ház eredeti pompájában. 1945-ben súlyos bombatalálat érte, ami után teljesen kiégett -, azért minden jel arra vall, hogy nem a legfinomabb kezek alakították az épület belsejét. Tény, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (mi más is lehetett volna?) 1974-es belső felújításának szerkezeti vonatkozásairól már nem maradtak nyomok, mint ahogy a BM-tulajdonlás időszakára eső nagyobb tűzesetnek sem maradtak fenn írásos dokumentációi. Mindezekre 1998-ban derülhetett fény, amikor az új befektetők megvásárolták az épületet, s megkezdődtek a statikai és építőanyag-vizsgálatok a tervezéssel párhuzamosan. Sőt, a legtöbb szerkezeti problémára bontás közben bukkantak rá a szakemberek, ami jelentősen nehezítette a műemlékké nyilvánított épület rekonstrukcióját. Feltárták például,

• hogy a födémek eredetileg osztott szelvényű acélból készült szegecselt tartók, ráadásul gerbercsuklós szerkezetűek,
• hogy ezek az acélgerendás födémek helyenként megengedhetetlenül belógnak (8-10 cm!),
• hogy e födémeket a legkülönfélébb technológiákkal erősítették meg (vasbeton felülbordákkal, aljzatbetonnal egybevasalt bennmaradó zsaluzatos gerendákkal, helyenként alulbordás födémekkel),
• hogy a födémek egy része válaszfalakon állt,
• hogy a pillérek és gerendák betonanyaga az aljzatbetonnak megfelelő anyagminőséget sem éri el (helyenként a C10-es minőségi besorolásnál is rosszabb értékek adódtak!),
• hogy a gerendák és oszlopok több helyütt is szellőzőaknákkal vannak gyengítve,
• hogy a kiégések következtében a födémszerkezetek alsó húzott vasai takarás nélküliek, és erősen korrodálódtak.

S ezekkel még nem volt vége a tervezőkre és kivitelezőkre háruló csapások sorozatának. Kiderült, hogy a homlokzati kőpárkányok tartószerkezete életveszélyes, mivel a tonnás súlyú kőelemeket csak a -jóindulat- tartja, helyenként pedig egy 30 cm vastag vasbeton fal, amit viszont nem tartott semmi (lásd a részletrajzokat!).

Fent az eredet, középen a hetvenes évekbeli, alul a legújabb földszinti alaprajz

Még az sem vette el a beruházók kedvét, hogy az épület Deák tér felé eső sarka körülbelül 5 cm-t megsüllyedt az alatta húzódó metróalagutak építését követően, illetve a föld alatt robogó járatok rezgései miatt. (A rezgések elleni védekezést a többi szerkezettől elválasztott -ház a házban- megoldással alakították ki több földszinti teremnél is. Lásd keretes írásunkat!) Az alapozás felülbordás lemezalapból készült, s a körülbelül 1 m magas bordák metszéspontjaiban álltak a pillérek, amiket a földszint új funkciói miatt több helyütt ki kellett váltani.

Az életveszéllyassé vált kőpárkányok	A párkányfelújítás részletrajza

Az eddig felsorolt problémák és adottságok következtében az épület ötcsillagos szállodává alakításához óriási mennyiségu bontási munkálatot végeztek, szinte csak a homlokzati falak maradhattak meg. A megtartott részek állékonnyá tételét Magyarországon ezidáig nem alkalmazott eljárással oldották meg. A negyedik emelet magasságáig visszabontott meglévő szerkezeteket átlós elrendezésu acélcsövekkel merevítették, így nyomott rúdszerkezetu rácsos tartót hozva létre. E kivételes és ideiglenes erősítési módon túl számos egyéb beavatkozásra volt szükség. A födémek acélgerendás szakaszainál meg kellett szüntetni a gerendák csuklóit (ahol a bontásnál elvágták a gerbertartókat) laposvas-ráhegesztésekkel, valamint új acélgerendákat kellett beépíteni, csakúgy, mint a vasbeton gerendás szakaszokon. A vasbeton lemezek alá is acélgerendákat illesztettek be. A vasbeton pilléreket vasbeton köpenyekkel vették körül. A felső szintek újjáépítése után az eredeti kőpárkányok túlnyomó részét vissza lehetett illeszteni.

 

A "kibelezett" épület csontváza

Egy luxusszálloda építészeti előírásainak megfelelni -a semmiből építkezve- sem lehet egyszerű, hát még egy olyan -eleve elrendelt- esetben, mint amilyen az Erzsébet téri beruházás volt. Ezen szigorú előírásoknak is köszönhető, hogy a hotel tervezői az alaprajzi elrendezéseknél az eredeti épület szellősségét és nagyvonalúságát álmodták újra. A csarnokok üvegkupolái és az elegáns lépcsőházak szintén harmonizálnak a húszas évek stílusvilágával. Ugyanakkor minden megtalálható az épületben, ami a modern építészet és szállodaipar kelléke: az üvegfedéssel borított tetőtéri uszodától a korszerű liftekig, az elkülönített elnöki lakosztálytól a pompás bálteremig. A több mint kétszáz, közel azonos alaprajzú szoba beillesztése sem volt túl könnyű tervezői feladat, elég csak az Erzsébet téri homlokzat meglévő ablakkiosztását, vagy a földszinti pillérsor elhelyezkedését szemügyre vennünk.

A rugalmas megtámasztás keresztmetszeti képe

 

Az alátámasztó rugók beépítése	Az alátámasztások kiosztási terve

Csak reménykedhetünk abban, hogy az épület stabilizált szerkezetével, teljesen átalakított belsejével és régi-új homlokzatával hosszú időre megmaradhat jelenlegi funkciójában.

Hajnal Géza