Deszkatemplom, Miskolc

A "Nemes Bató István és élete párja nemes Imre Eszter Isten dicsőségére hagyták nagy értéket jelentő vagyonukat. Ők rendelték, a többi meghagyások között azt is, hogy a Deszkatemplom, amaz első helyén álljon örökké. Ha lerongyolódnék, vagy tűz pusztítaná el - alapítványunk terhére, újból: fából és deszkából építtessék az fel!... Mulandó voltunkra gondoltak mind a ketten s azért rendelték, hogy fából építtessék meg az új templom is, eszünkbe juttatván ezzel is, hogy nincs itt e földön állandóság s átutazók vagyunk ebben a világban..."

		A pusztítás képei

Az adományozó és a jövőbe látó házaspár nem csak a végrendelkezéskor, hanem 1874-ben is mélyen a zsebébe nyúlt: gyermekük emlékére felújíttatták a templomot, kicseréltették a teljes zsindelyezést, a szarufákat és a tartóoszlopokat. Ám ezek a műveletek nem először és sajnos nem is utoljára zajlottak le a kalandos sorsú templom életében. Mielőtt azonban végigfutnánk a Deszkatemplom történetén, nézzük meg, hogy mik a jellemzői a deszkából épült templomoknak.

A magyar építészetben a boronafalas és a sövényfalú kialakítások voltak járatosak, de előfordultak a széles, vízszintes deszkázatú építmények is. Több mint 30 hasonló építési módú református templomot tartottak nyilván (például Aggtelek, Jósvafő, Mályinka stb.), melyek szintén téglalap alaprajzúak, keleti tájolásúak, a déli oldalukon található a bejáratuk, s mindkét végükön van karzat. A szószék az északi falnál áll.

Beemelik a tornyot

A szájhagyomány szerint 1637-ben átadott, csak ravatalozás céljára szolgáló tetemvári templom is ilyen lehetett. Írásos dokumentumok azonban csak az 1724-ben felépített épületről maradtak, melynél "Elhasználtak az oszlopokon és az ezeket tartó sínvasakon kívül 117 szál deszkát az oldalfalak kiképzéséhez...". A század végétől a folyamatos átalakításoknál a legfontosabb szempont az épület funkciója volt, mivel hosszabb időszakokra istentiszteletek tartására is használták a templomot, majd ismét csak a temetkezési szertartásokra. Előbbinek köszönhetően növekedtek a helyigények, így T alaprajzúra módosult a templom, míg a ravatalozások miatt az oltár helyét változtatták meg újra és újra. Az 1920-as évektől kezdve folyamatossá vált a vita arról, hogy mi épüljön a régi épület helyére, merthogy abban mindenki egyetértett a templomszolgától a polgármesterig, hogy a Deszkatemplomot le kell bontani. Mégpedig azért, mert a faanyag korhadása és szújárás következtében olyan súlyos alakváltozások léptek fel az épületen, hogy azt életveszélyessé nyilvánították. A "mit és milyet építsünk?" kérdések megválaszolása egészen 1937-ig váratott magára. Szerencsére még a bontási munkálatok megkezdése előtt kiderült, hogy a templom műemléknek minősül, így azt csak teljes műszaki dokumentáció és fényképmellékletek birtokában lehetett elbontani. A miskolci református egyház tervpályázatot hirdetett 550 lélek befogadására alkalmas, 320 ülőhelyes templom tervezésére, mely végül is meghívásos pályázattá változott négy építész részvételével. Legalábbis így hitték az egyháztanács képviselői. Az történt ugyanis, hogy Szeghalmy Bálint, Miskolc akkori főépítésze bizonyos összeférhetetlenségi okok és számos rosszakarójának pártoskodása miatt két pályázatot is beadott. Egyiket a saját, másikat vitéz Herczeg Zsigmond budapesti építész barátja nevén.

Újjáépítés közben
Boronafal építése

Természetesen a Herczeg-féle terv lett az első, amit az elfogadástól számítva bő egy éven belül meg is építettek. Az új mű a történelmi magyar fatemplomokhoz hasonlított, különösen a szabolcs-szatmári és szilágysági harangtornyokhoz (négy fiatornyos tornácos, árkádmotívumos toronykialakítás). "Az épület mindkét végén kisfüstlyukas csonkakontyolt és lépcsős fedésű nyeregtetős főtömegből és a hozzá a nyugati negyedében délről csatlakozó toronybót" állt. A deszkaburkolatot népi faragással díszítették. A nyílászárók fehérek, kékek és pirosak, a tető pedig zöld színű volt. A világháborút szerencsésen átvészelő templom belső terét még többször átalakították, komolyabb külső renoválásra 1957-ben került sor, amikor kicserélték a korhadt talpgerendákat. Napjainkig a zsindelyezést háromszor kellett felújítani.

A Deszkatemplom 1997. december 3-án leégett.

Tetőszerkezet és -hélyalás készítése

A drámai esemény után azonnal felállt az egyház képviselőiből, műemlékvédőkből, építészekből és kivitelezőkből álló testület, mely számára rögtön világos volt a "mit építsünk?" kérdésre adandó válasz: újjá kell építeni a templomot, méghozzá a Szeghalmy-féle épület szellemében. Három kisebb módosítást tettek csupán: a régi hullakamrákat a templomtérhez kapcsolták, emeleti toronykarzatot alakítottak ki egy addig elfalazott nyílásból, valamint az orgonakarzattal szemben új legénykarzatot terveztek. A belső tér kiképzésének módja azonban ismét kérdésessé vált, végül az axiális elrendezés mellett döntöttek.

A munkálatok a kárfelméréssel kezdődtek. Megállapították, hogy a megmaradt boronafal-szerkezetek jó állapotúak, de a földdel érintkező tölgyfa talpgerendák, valamint a főállások talpgerendái a boronafal által leterheltek, és a föld alatt vonóvassal vannak összefogva. A tűzvész a boronafal tetejéig pusztított.
A felújításnál kétszer 5,0 cm hőszigetelést terveztek be a boronafal mögé, melyet fenyőfa keretre, illetve a gipszkartont tartó fémbordákra erősítettek fel. Gipszkarton burkolat került a tönkrement éltégla falszerkezetek helyére is. A padlófűtés bevezetése tette indokolttá a téglapadló burkolat cseréjét kőporcelán anyagú kerámia-burkolatra, mely csúszásmentes és nagy kopásállóságú.

A meglévő és újonnan beépített faszerkezeteket tűz-, gomba- és UV-védelemmel látták el, két réteg égéskésleltető védőszer felhordásával. A belső térben a látható faszerkezetek vörösfenyőből, a takart helyzetű szerkezetek borovi és lucfenyőből, a zsindelyezés hasított lucfenyőből készült. A nyílászárókat az eredeti kialakításnak megfelelően építették újjá, körülöttük díszes takaróléceket erősítettek fel.

Az újjáépített deszkatemplo részletei

A tetőszerkezet rétegrendje kívülről befelé haladva a következő: a zsindelyezés és a lécezés alatt légrés, majd tüzihorganyzott acél lemezfedés található, mely deszkaborításon helyezkedik el. Ez alatt a légrést követően 15 cm hőszigetelő anyag van a fa szaruzatok között. A belső oldalon nútolt vörösfenyő burkolat látható.

A gyönyörű bútorzatokat, díszítőfaragásokat hazai és erdélyi fafaragó mesterek készítették. A kivitelezőt az ács- és szakipari munkákért Építőipari Mesterdíjban részesítették.

A helyreállítás leglátványosabb állomása a főtorony ácsszerkezetének, illetve a talajon összeállított zsindelyezett toronycsúcsnak a beemelése volt. A templom műszaki átadása 1999. április 9-én történt meg.

Az utóbbi években egyre gyakoribbá váló természeti katasztrófák mellett szaporodnak az emberi mulasztásból, vagy kifejezett rosszindulatból bekövetkező káresetek is (Budapest Sportcsarnok, Globe színház...). Az egyetlen öröm az ürömben, hogy a pusztító erőkkel szemben óriási építő energiával fognak össze a jóakaratú emberek, s varázsolnak újjá olyan régi értékeket, amilyenek közé a miskolci Deszkatemplom is tartozik. Bató István és neje, reméljük, jó időre békében nyugodhat...

Hajnal Géza

Forrásként a cikkünkkel azonos című, a templom felszentelésére kiadott kötetet használtuk fel. (Szerkesztő: Balogh Judit - Dobrossy István, Miskolc, 1999.)